Először lássuk a levél szerkesztett verzióját, utána meg elmélkedünk egy sort arról, mi is történt.
Boros Eleonóra vagyok, 21 éves. Az x-faktor első válogatásában én vagyok az a bizonyos hastáncos, akit most mindenki hülyének néz, mert nem értik, miért indult el egy énekes tehetségkutatóban egy táncprodukcióval. Na most el szeretném mesélni nektek, mi is történt valójában.
Egy énekversenyen látott és ezután keresett fel engem az X-Faktor, hogy jelentkezzek. Az I Surrender című számmal szerettem volna indulni, (amit Jennifer énekelt) de vittem egy gyorsat is, a Proud Maryt. A zsűri előtti megmérettetés előtt, legalább 4 rostán részt kellett vennem, ahol a producer bácsinak kellett énekelni egy kamerába, egy hangmérnök társaságában. A lényeg az volt hogy amíg nem felelt meg nekik, a dal amellyel készültem addig újra és újra meg kellett ezeken jelennem, a végén már majdnem 30 számmal, melyek között már minden volt lassan mint a búcsúban, pl. a Sugarloaf Dolce vitája is. A zsűris meghallgatás előtt kaptam a telefont, hogy a Dolce Vitát kell énekelnem. Hát mondom jó, legyen, ez van. Legalább a zsűri előtt vagyok.
(...) Annyit kértek előtte tőlem a stáb tagjai, hogy a zsűri előtt is, tartsak egy gyors bemutatkozót. (Boros Eleonóra vagyok, 21 éves, Érdről érkeztem, hastánc és hiphop-oktató vagyok első sorban) Na ezen azonnal nagyra nyílt a szemük és kérték hogy mutassak valamit. Mutattam. Az egyik zsűritag meg is szólta, hogy a hasam nem lehetett látni. Na most mivel nekem ez a szakmám nem jövök zavarba ha ki kell raknom a hasam még ha nem vagyok 20 kiló vasággyal együtt akkor sem. Hát felhúztam a ruhámat a kérésének eleget téve és úgy is mutattam pár mozdulatot. Nagyon tetszett nekik. Jöhetett végre az énekes produkció.
Elénekeltem majd az első refrén után le is állítottak. Megszavazták, hogy nem, de még egyszer megkértek mutassak valamit. Hát táncoltam még egy picit nekik, majd lementem a színpadról, ahol a barátaim Istenes Bencével vártak. Bencének nem volt egy épkézláb kérdése sem felém. Végig a melleimmel volt elfoglalva és azzal hogy mi biztos hármasban nyomjuk (a kísérőim, egy fiú és egy lány, a barátaim voltak.) Szóval egyértelműen arra ment ki az egész, hogy egyáltalán nem érdekelte őket, hogy tudok-e énekelni, avagy sem, csupán azért a kis táncrészért, hogy azt belevághassák hívtak be engem. Mikor visszanéztem, akkor döbbentem csak rá erre. Az énekből nem véletlen nincs egy másodperc sem bevágva.
Klikk a teljes cikkért.
Kiadványok, akciók, érdekességek.