A tehetségkutatós ismertségről nagyon sok negatív véleményt hallani, hogy nem is igazi sztárok, illetve csak a televíziók építik fel maguknak a tehetséget. Te tapasztaltál ilyen megnyilvánulást, véleményt? Mit gondolsz erről?
Valóban sokan azon a véleményen vannak, hogy a tehetségkutatókból feltűnt tehetségek csak műsztárok, ám szerintem ez nem így van. A mai világban úgy gondolom, nagyon nehéz kitörni és megismertetni magunkat az emberekkel. Véleményem szerint egy tehetségkutató egy óriási lépcsőfok, amit meg kell lépni. Azon a ponton az ember meg tud mutatni magából valamit. Utána sokkal nehezebb fent maradni, ezért az, akinek ez sikerült, szerintem igazi tehetség, művész. A tehetségkutató egyből "felkarol", majd utána csak rajtunk áll, hogy mennyire tudjuk ezeket a dolgokat kamatoztatni.
Én szerencsésnek mondhatom magam, mert nemigen találkoztam olyan emberrel, aki esetleg elítélt volna azért, mert tehetségkutatóban vettem részt.
Még egyszer elölről kezdenéd?
Az egészet újból kezdeném, ha tehetném. Lehet, hogy pár dolgot másként csinálnék, de mindent szívesen újra átélnék.
Szeretnél hazaköltözni? Hogy képzeled el a jövőd?
Egyelőre nem szeretnek hazaköltözni. Szeretném, ha minél több dolgot tudnék csinálni, minél több koncertet adni. Szeretnék minél több saját dalt magamnak, saját lemezt. Az, hogy hazaköltözöm majd valamikor, a jövő zenéje.
Itthon elsősorban a néptánc által ismerhetnek. Abból a közegből szerezhettél volna hasonló népszerűséget? Végül is most már néptáncos tehetségkutató is van.
Otthon is az éneklés volt az első mindig. Nagyon sok versenyen vettem részt, sokat meg is nyertem közülük. Rengeteget tanultam Kolozsváron magántanárnál. E mellett ott volt a néptánc, amit mai napig imádok, de sose szerettem volna azt, hogy népzenei terén legyek elismerve és felfedezve. Énekelni jobban szeretek könnyűzenét, mint népzenét. Ettől függetlenül imádtam és imádok is népdalokat énekelni, táncolni és táncházakba járni.
Örülsz annak, ha felismernek az utcán? Egyébként mennyire jellemző, hogy felismernek? Erdélyben, Kolozsváron vagy Magyarországon, Budapesten gyakoribb?
Imádom, ha felismernek az utcán. Mindig jó érzéssel tölt el az, ha valaki leszólít, vagy csak rám mosolyog. Mivel itt élek Budapesten, itt gyakoribb, de arra is volt már példa, hogy Kolozsváron felismertek és autogramot kértek. Talán jobb érzés az, amikor az embert ott ismerik meg, ahol felnőtt.